színes, magyar portréfilm, 52 perc, 2011

rendező: Mispál Attila, Rideg Zsófia
operatőr: Marossy Géza
szerkesztette: Mispál Attila, Rideg Zsófia

szereplő:
Christian Paccoud

Amikor PIERMARIA feliratú harmonikáján önmagát kísérve Christian Paccoud énekel a színpadon, az olyan, mintha egy éppen kitörő vulkán tetején találnánk magunkat. Mindent elsöprő módon lövelli elénk szorongásainkat, félelmeinket és reményeinket. Egy pillanatig sem hagy békén, mint egy rakoncátlan rosszcsont. A francia Christian Paccoud már lassan harminc éve énekel. Termékeny és közkedvelt szövegíró és zeneszerző, aki soha nem törekedett rá, hogy sztár legyen. Vérbeli anarchista, félénk és morcos, maga az eleven nyúzottság, de hallgatóinak mindig legfényesebb arcát mutatja. Christian Paccoud sokkoló, ritka és különleges: összezavar és újraértékel mindent, amit a dalról ez idáig tudni véltünk, felrúgja a régóta kimunkált szépséges hierarchiát. Paccoud ökölcsapás a gyomorba, szemtelen köpés a levesbe. A szegények zongorájának hangjára síró, álmodó, tangózó és lázadó énekes, a Cseh Tamások és Vlagyimir Viszockijok fajtájához tartozó, még köztünk élő dalköltő. Dalaiban a mindennapi élet köszön vissza fanyar humorral, öniróniával keverve, tangóharmonikájának hangjai a párizsi mulatók hangulatát idézik. Filmünket Párizsban, Debrecenben és Jászberényben forgattuk róla.

Christian Paccoud: Hív a hold

Fejemben luftballonok,
frufrus szamársapkák,
operett-botocskák,
kis perui esernyők,

balettem is van operából,
szegények zongorája,
a Föld gyomrából szól... - így van jól...

Courzieu-től Jászberényig, Párizstól Debrecenig,
a kutyabál sarában egy szerelem születik,
és ha nyújtod kezed, eléneklem neked,
ami a tengerből szól.. - így van jól...

Jöjj, hív a Hold, cimborám, meglátod,
lesz ám zűrzavar, isszuk majd a csillagokat,
jöjj éjembe, utópia-rokonom,
aluljáró-szerelmem, ezüstszívű hangszerem...

Így lesz jó, jöjj hát, így lesz jó,
így lesz jó, jöjj hát, így lesz ez jó,
így lesz jó, jöjj hát, így lesz jó,
így lesz jó, jöjj hát,
jöjj hát,jöjj hát, jöjj hát!

Kezeket le, kispolgár,
le a fegyvert, kalapot,
kockás nyakkendőd letépd,
le a bírák süvegét,

szerencsejáték világ,
de a szegények zongorája
fiaid szívéből szól - így van jól...

Ne legyen több kerékkötő, se rosszmájú viták,
a bolond-bálok tánca az urakat sárba rántja,
a poklok káoszában a szegények zongorája
anyád szívéből szól - így van jól...

Igyál! Igyál! Igyál!
A békére!

(Fordította: Újhelyi Kinga és Rideg Zsófia)