Soóky László Egy disznótor pontos leírása című mesélőszínházi előadása egy disznótor történetének keretébe ágyazva mesél a csehszlovákiai magyarság szovjet megszállást követő mindennapjairól, a besúgás természetéről, a szabadságra való képtelenség jelenségéről. Soóky László monodrámáját Lajos András rendezte és játssza, virtuóz módon elevenítve meg a szlovákiai magyar közösség típusait, a hatalmi apparátus kulcsfiguráit, és az áldozati helyzetüket szelíden, vagy épp borba fojtva tűrő kisembereket. Az előadás és a drámaszöveg túl azon hogy bizonyítja a szlovákiai magyar dráma létezését és fontosságát, olyan időszakot vizsgál, amely még történetileg sincs igazán feldolgozva, olyan kérdéseket jár körül, melyekről kényelmetlen beszélgetni. A szöveg és az előadás azonban ítéletmondás helyett könnyed derűvel, nagy szeretettel számol be az eseményekről, megmutatva ezáltal azt a lehetőséget is, hogy lehet hazugság nélkül ugyanakkor szeretetteljesen viszonyulni regionális történelmünkhöz.

Az Egy disznótor pontos leírása folytatása annak a sorozatnak, mely A nagy (cseh)szlovákiai magyar csönddel kezdődött. Csak míg ez utóbbi a második világháború utáni évek tragikus eseményeit vizsgálja, addig a „Disznótor” a 70-es évek, a prágai tavaszt követő konszolidációs időszakot eleveníti fel. A dráma narratívája nem az általános  nagypolitikai eseményeken felől közelít,  hanem a kisember fókuszát választja, ezáltal megkerüli a patetikus, merev történelemszemléletet és élő emlékezet-fogódzókat kínál. Az előadást nagy sikerrel játszottuk különböző fesztiválokon: a Jókai napokon, a zselízi Országos Népművészeti Fesztiválon, illetve a Gombaszögi Nyári Táborban.