Régi törekvésünk, hogy az előadásainkban megnyilvánuló társadalmi mondanivalót mint potenciált fokozottan érvényesítsük. Aki ismeri eddigi tevékenységünket, tudja, hogy ezt többféle módon meg is tettük az elmúlt években. 2010-ben pedig helyzetgyakorlatokból létrehoztunk egy ötven perces roma témájú előadást Hétköznapi show címmel. Újszerű, figyelemfelkeltő, a nézőket aktivizáló eszközökhöz nyúltunk. A darab előadásakor mindig arra voltunk kíváncsiak, milyen hatást vált ki a nézőkben. Hamar kiderült, hogy a nézőknek van véleményük a darabról és a romák helyzetéről, és ezt szeretnék megosztani egymással és az alkotókkal. Az eladásokat tehát beszélgetések követték. Láttuk, hogy a nézői visszacsatolásokat felhasználva érdemes tovább dolgozni, mert „él” az üzenet, amit közvetítünk.

Az előadásban azt nézhetjük végig, hogy egy 18 éves roma fiú a nevelőotthon kapuján kilépve némi pénzzel a zsebében és nagy reményekkel a szívében hogyan próbál érvényesülni a nagyvárosban. A keret egy show-műsor, amelyben a fiú a játékos, a főhős. A feladatok az élet mindennapi helyzetei: lakáskeresés, munkakeresés, munkahely, iskola, együttélés a szomszédokkal, vásárlás, utazás, szerelem… A tét az ő élete. Ha elbukik, megy a süllyesztőbe. De nyerhet is: ha a nehéz helyzetekben jól dönt, sikeres, boldog ember lehet. A feladatokat a játékmester irányítja. Az előadás interaktív: a fiú a feladatok során mindig nehéz döntési helyzetbe kerül. Ekkor a közönség szavazással befolyásolhatja a történetet, segítheti játékosunkat. Nézzük, hogyan döntene a néző egy-egy nehéz helyzetben, ha a fiú helyében lenne. Ám rá kell döbbennünk újra és újra, hogy romaként sokkal nehezebb érvényesülni, mint azt gondolnánk.



Az előadás groteszk, szórakoztató és izgalmas. Mégis a csupasz valóságot látjuk. A roma néző katarzist él át, mert ráismer saját életére, a nem roma néző meg azt kérdezi: lehetséges, hogy a roma fiatalok ennyire esélytelenek? A show folytatódikban hivatásos és amatőr roma és nem roma színészeink játszanak, nem egy jelenetben épp roma színész játszik nem romát, aki előítéletes a romákkal. Célunk az elgondolkoztatás, a párbeszéd generálása, a néző gondolkodásának rebootolása tényekkel, érzelmekkel. Maga az előadás tele van újszerű és meghökkentő elemekkel. De nem sokkolni akarjuk a nézőt, hanem az empátiáját szeretnénk felébreszteni. Az előadást egy moderált beszélgetés követi a nézők és az alkotók részvételével.

Az előadás Kardos Péter és Nyári Gábor Cigánylabirintus című könyve ötletének felhasználásával készült.

Az előadás interaktivitását kérdőívvel és moderált beszélgetéssel erősítjük. A nézők anonim kérdőívet tölthetnek ki. Ebben főként a romák társadalmi helyzetének megítélésére és az előadással kapcsolatos véleményekre vagyunk kíváncsiak. Ezeket később szociálpszichológus dolgozza fel, és tapasztalatait folyamatosan felhasználjuk.

Nagy örömünkre azt tapasztaltuk, hogy a nézőkben sok mondanivaló és számos kérdés fogalmazódik meg, ezért minden előadás után lehetőséget biztosítunk arra, hogy az alkotókkal megosszák ezeket. Az egy-másfél órás beszélgetések haszna az, hogy egyrészt hasznos visszajelzéseket kapunk az előadással kapcsolatban, másrészt egy közös gondolkodásnak, diskurzusnak a lehetőségét ajánljuk fel.