A színjáték címlapján az erdélyi irodalom fenegyerekeként elhíresült fiatal szerző Jókai Mórt idézi:

„Ne csak a németek dicsekedjenek vele, hogy volt nekik olyan hatalmas emberük, mint dr. Faust, akit életében tenyerén hordozott, halála után pedig pokolra vitt az ördög, ami elég szép kitüntetés: más szegény ember a saját lábán jár oda. Nekünk is volt ilyen kitünő emberünk, akinek hírét ma is emlegeti minden ember Debrecenben: doktor Hatvani István.”

Bár a Faust-monda nyomai Magyarországon már a XVI. századtól felbukkannak a parasztság szájhagyományában, a „magyar Faust” elnevezés Hatvani István debreceni professzor nevéhez kötődik.

A XVIII. században élt Hatvani amellett, hogy teológiát és orvostant tanult Bázelben, majd Leidenben, kiemelkedő matematikai és fizikai ismeretekkel rendelkezett. A tehetséges fiatal tudósnak professzori állást kínált fel több külföldi egyetem is, ő mégis a Debreceni Református Kollégium matematikai, fizikai és vegytani tanszékét választotta. A kísérleti oktatás egyik legjelentősebb hazai úttörője harminchét évig volt a neves debreceni intézmény tanára. Bemutatott kísérletei az újdonság erejével hatottak – sokan bűvészt is láttak benne – és legendás hírnevet szereztek neki. Személye körül már röviddel halála után bűbájos tudományáról és az ördöggel kötött szerződéséről szóló anekdoták és ironikus történetek keringtek.

Orbán János Dénes művében Hatvani professzor Kelet-Közép-Európa nagy tudású és sajátosan magyar stílű Faustjaként megköti ugyan az alkut Mefisztóval, de a lelkét nem adja el; „belévesztünk az emberi tudatba” – mondja Lucifer a darab végén.

A nyakas magyar Faust és Mefisztó szellemi birkózása pokolfajzatok és angyalok, boszorkányok, szellemek, garabonciások és cívispolgárok közt játszódik a mennyben és a pokolban, Bázelben és Pozsonyban, de főleg Debrecenben, 1749-ben és 1786-ban.