Benedek Elek mesegyűjteményének egyik téglája a „A szegény ember királysága” című mese, mely nélkül nem lenne teljes Elek Apó szellemi hagyatéka. E mese által nemcsak a jól megszokott és elvárt népmesei ízes nyelvet, fordulatokat és agyafúrt gondolkodást kapja ajándékba a néző, hanem ennél sokkal többet. Ez a többlet nem más, mint a számunkra előre megrendeltetett lét elfogadása és az azzal való megbékélés.