Minden művészeti műfaj olyan, de a színház aztán nagyon olyan, hogy alávetettje, már-már szolgája a kornak, mely szülte őt, kapcarongya a múló időnek, a múlandó divatnak (divatos szóval: trendnek); és hű – azaz: görbe – tükre a társadalmi-politikai helyzetnek, amelybe, igaz, kéretlenül, de annál lelkesebben belekotyog. Vannak persze az örök szerzők, a görögök, Shakespeare, Molière, Csehov és még néhányan, nagyon kevesen: a színházak repertoárja azonban, ha egy idő után visszatekintünk hajdani műsortervekre, felfoghatatlanul ismeretlen nevektől nyüzsög. Valaha játszották őket, telt házak andalodtak el vagy fogtak forradalmi tüzet a bemutatóik után – aztán eltűntek, elnyelte őket a feneketlen történelem. Hogy méltatlanul-e, avagy épp nagyon is méltán – ki tudja?

Mi most ezt szeretnénk eldönteni, minden színházak legfőbb ítélőbírája, a közönség – az Önök – segítségével. Ismeretlen, talán már örökre eltűnt szerzők, vagy más írásaik révén az utókor számára fennmaradt szerzőik műveit ássuk elő könyvtárak, vagy színházi titkárságok polcainak legmélyéről, hogy újra próbára bocsássuk őket. Elandalodnak-e még preromantikus szerelmesek szenvedésein? Megrettennek-e barokk kísértetektől, rokokó vámpíroktól? Összeszorul-e az öklük a reformkori lázadók csatakiáltásaitól? Kisimultak-e már az értetlenkedő ráncok a homlokukról a XX. század fél-, és másfélnótásainak agyviharaitól? Mi felolvasunk, és közben figyeljük Önöket. Ha úgy tetszik: orvul a reakcióikat lessük, hátha azokból – mert honnan máshonnan – kiolvashatjuk, hogy mi az, amit végérvényesen, és mi az, amit csak ideiglenesen temetett maga alá a múlt. És, ha ezt kiszimatoljuk, talán arra a kérdésre is választ kapunk, hogy merre vezet az út jövő felé.

A részletes műsorterv egyelőre maradjon meglepetés, elvégre az összeállítása azon – is – múlik, hogy mit lehet egyáltalán megtalálni ezekből az őskövületekből. Annyi biztos, hogy lesz itt Madách, Arany, Katona József, lesz Krúdy és Hajnóczy; lesz reveláció és hideglelős borzongás – olyan lesz, mint éjszaka a színházi múzeumban, amikor a tárlók lakói az éjféli harangszóra megelevenednek.