Él valahol, ki tudja hol, egy nagy király. Mit nagy, a legnagyobb! Nem fél ám az semmitől, sem sárkánytól, sem cápától, sem a saját árnyékától. Egy dologtól retteg csupán, az orrfacsaró náthától, a kirobbanó tüsszentéstől!

Ezért hívták tán Hapcinak...

Lázár Ervin meséjéből arra is fény derül, hogy szereti meg e legeslegnagyobb király a tüsszentést.