1920. júliusában magyar, román, ukrán újságok egyszerre hozták le a hírt: Aradon felakasztottak egy fiatal tanárnőt, Kárpáti Piroskát, a helyi újságban megjelent verséért. A vers címe: ÜZENET ERDÉLYBŐL, amely a trianoni döntés fájdalmában született. A hivatalos körök igyekeztek minden nyomot megsemmisíteni. Ma már egyesek azt is kétségbe vonják, egyáltalán létezett-e a magyar történelem ezen misztikus mártírja. Minden történet mögött van egy legenda, Kárpáti Piroska legenda lett. Szülőföldjén és azon is túl. A történelmet meg lehet hamisítani, a legendát nem. Történéseket el lehet hallgatni, ki lehet törölni az emberek emlékezetéből – a legendák azonban élnek.

Ki volt Ő valójában? Ő írta a híressé vált verset? Ha nem, miért vállalta fel más helyett a halált? Ha igen, miért hagytuk feledésbe merülni ezt a fiatal tanárnőt, Trianon első közvetlen áldozatát? A kivégzés után olyan hírek keltek szárnyra, hogy egy ismert budapesti írónő a vers szerzője, ő küldte Aradra, álnéven. Nem is sejtve, hogy élhet ott egy valós Kárpáti Piroska. Akinek éppen jó oka volt felvállalni a végzetes büntetést.

Tamási Áront megkérdezték a harmincas években: megtörténhetett-e olyan eset akkor, ott Aradon, mint Kárpáti Piroskáé? Az író azt mondta: nem az a kérdés, egy eset megtörténhetett-e, hanem hogy mi az, ami nem történhetett meg abban az időben?! Minden megtörténhetett.